2008. augusztus 20.

Spoon Cafe & Lounge - étteremkritika

Elöljáróban annyit, hogy - ahogy látszik is - nem szoktam étteremkritikákat írni, de ezúttal nem birom magamban tartani... :)) Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, így kénytelen vagyok inkább szavakba, mint képekbe önteni benyomásaimat (amikkel természetesen nem kötelező egyetérteni! :)).
Tegnap céges kajálást rendeztünk a Spoon Cafe & Lounge fedélzetén, festői környezetben, a Dunán ringatózva, csodás kilátással a Várra. Maga a hely természetesen nagyon szépen kialakított, mondhatni puccos (voltak is puccra éhes turisták szép számmal :))). Belépéskor lerítt rólunk hogy nem sűrűn járunk ilyen helyekre, ezért a recepciós lányka kellően lekezelően bánt velünk. Ezen viszonylag hamar túltettük magunkat, ugyanis a pincérfiúkák már rendkívül udvarias hangnemben terelgettek minket az asztalunk felé (14-en voltunk egyébként). Rettentő hosszadalmas procedúra volt, de végül ki-ki aperitiv gyanánt koktélokat rendelt, és a borokat is elkezdtük kiválogatni (egészen véletlenül mindig a legdrágább bort ajánlotta a pincérgyerek mondván, hogy az olcsóbb az kábé ihatatlan... :)))) nem is értem...). Mojito-t ittam, teljesen átlagos, semmi extra. Nagyon finom (és nagyon drága) borokat választottunk, csak arról nyilatkozom amiből én is ittam: Bock Villányi Cuvée, a borlap szerint 2003-as, a valóságban 2004-es évjárat. Sajnos nem igazán értek a borokhoz, de ez nagyon finom volt, gyönyörű barnásvörös szinű, testes, ízes bor, remekül illett (volna) a későbbi főételhez (ha nem rontják el...).
Előétel gyanánt illatos császár gombával töltött palacsintát ettem fűszeres barnamártással - ez a fogás a heti ajánlatban szerepelt egyébként. Ez valódi ízélmény volt - főleg a mártás, eltekintve attól, hogy a palacsinta kissé papírszerűre sikeredett... Mindegy, ekkor még örültem, hogy jajjdejó lesz a főétel, ilyen felvezetés után. A többiek javarészt a "Libamáj fesztivál" nevű előételt választották (összetétel: libamájpástétom narancsos Grand Marnier-val gőzölve, libamáj mousse tokajis-rózsaborsos fűszervajjal, libamáj zsírjában sütve kerti zöldségekkel, apró tepertővel) na most, nem csak a tepertő volt apró, hanem az egész libamájas cucc, gyakorlatilag nagyítóval kellett keresni a tányéron... mindenesetre elég szépen elrendezték, szóval a látvánnyal nem volt gond, a többiek úgy nyilatkoztak, hogy finom is volt. 3290.- Ft szerintem rablás érte (de hát persze mit vár az ember lánya egy ilyen helytől... ráadásul a cég fizette, úgyhogy az árakat nem igazán néztük... csak néztünk a végén amikor kijött a számla).
Jöhetett a főétel... Erősen vaciláltam a "Rozmaringos Angus borjú steak sült kacsamájjal, fokhagymás parajjal, karamellizált portóival", a "Pecsenye kacsamell fügés libamájjal, mézes – szójás naranccsal" és a "Wellington Angus bélszínsteak a la Spoon" között, végül ez utóbbira esett a választásom, ugyanis a kedvenc ételem a bélszín... gyönyörű medium-rare-re sütve, kicsit közelebb a rare-hez... Tulajdonképpen ez nálam a teszt, ha bemegyek egy étterembe - ha elszúrják a steakemet (ez esetben a filet mignont), akkor soha többé be sem teszem a lábam! Oké, az még belefér, hogy medium-rare helyett mediumot vagy rare-t hoznak, de direkt szóltam hogy inkább rare legyen - ehelyett elém raktak egy szép darab, de közel welldone steaket, ami száraz volt mint a széna, semmi szaftja nem volt, teljesen tönkretették!!! :( Egyszer olvastam valahol, hogy aki átsütve eszi a steaket, az még nem érett meg arra hogy steaket egyen... :)) ezzel tökéletesen egyetértek, nincs annál finomabb, amikor a vajpuha hús szeletelése közben folyik kifelé belőle a finom véres szaft... ááá megőrülök (megőrülnék) érte! :)) Hatalmas, leirhatatlan, keserves csalódás volt, szóltam is a pincérnek, de csak egy flegma "elnézést kérünk" volt a jussom... Bocs hogy így kiakadok, de számomra a steak ilyen mértékű túlsütése halálos vétek. Arról már nem is beszélve, hogy semmi köze nem volt a jó kis Wellington-bélszínhez, amit úgy szeretek, a finom gombatrutymóval, omlós levelestésztába burkolva... Ezúttal az "a la Spoon" azt jelentette, hogy sütöttek egy négyzet alakú levelestészta-darabot, erre rányomattak egy halom párolt zöldséget, 3 szem párolt gombát, és a fészek tetejére ültették az elrontott steaket. Kaptam mellé egy fél, héjában sült krumplit, és az egészet tessék-lássék meglocsolták kb. 1 evőkanál barnamártással. Nem ízlett. :( (Megjegyzés: egyik kollegám szintén ezt ette, Ő teljesen meg volt elégedve!) Egy másik alkalommal egyébként hátszínt hoztak bélszín helyett (ez a fertődi Gránátos Étteremben esett meg...), és a pincér hosszasan próbált meggyőzni hogy de, az bizony bélszín. Felvilágositottam hogy láttam már nyersen is egész bélszínt, felálltam és otthagytam az egész kócerájt. Jól bosszút álltam, mi? :))))
A többiek sem voltak elragadtatva, 2 kolleganőm is Új-Zélandi báránybordát evett borsos eperrel, kakukkfüves szarvasgomba mártással, de a felét otthagyták, a hús állítólag olyan volt mint a gumi, elrágni vagy elvágni lehetetlen volt. A borsos eper ízetlen konzerv-eper volt, a szarvasgomba mártás nagy valószínűség szerint csak szarvasgomba-olajat látott. Másik kolleganőm, aki vegetáriánus, kiválasztotta a heti ajánlat egyetlen vegetáriánus étkét (az étlapon amúgy nem szerepelt vegetáriánus főétel - ez szerintem iszonyat gáz!!!), "Wokban pirult zöldséges rizs"-t. Majdnem az egészet otthagyta - megkóstoltam, és nem is csodálkoztam ezen, leírhatatlanul sok fokhagymát raktak bele, ami teljesen elnyomta a többi összetevő ízét, túl csípős lett, egyszerűen nem esett jól. Többen panaszkodtak az elsózott kagyló miatt is. Főnököm egyenesen úgy vélte, hogy a borjúját mikrosütőben csinálták :)))))) (az illető szintén nagy steak-rajongó).
Úgy gondoltuk, hogy most már csak a desszert mentheti meg a chef becsületét. Többen fogyasztották a "Marcipános galuska, belga csokoládéval, valenciai mandulával" nevezetű ízletes mandulaaromás somlói galuskát :))) én személy szerint Tiramisut ettem gesztenyés mascarponéval és illatos kakaóval (3 db babapiskóta, rajta 3, fagyiskanállal porciózott tejszinhabos gesztenyepüré-kupac, talán raktak bele mascarponét is, de erre nem vennék mérget, mindez megszórva kakaóval - ami szerintem alapértelmezve illatos :) azon csodálkoznék ha nem lenne az). Ugyanaz az eset, amikor likopin tartalommal reklámozzák a ketchupot, és ráírják a túróra hogy MOST 100% tehéntejből készül!!! Kérdem én... eddig miből csinálták? :))
Túl voltunk a desszerten, és ahogy haladt előre az idő, a pincérfickók egyre pofátlanabbak lettek, a desszert előtt 20 percig nyújtogattuk a 2x14 kezünket hogy végre odafáradjon valaki az asztalunkhoz... A számla végösszege 286.000.- Ft lett beleértve a 12%-os szervizdíjat. A kiszolgálás lassú és figyelmetlen volt, nem beszélve az elszúrt steakről...
***
Összegezve csak annyit tudok elmondani a Spoon-ról, hogy szerintem külsőség az egész. Remek helyen van, remek ötlet, remeknek tűnő étlap - de a belbecs sokkal gyérebb mint ahogy a külcsín alapján várná az ember. Mindez rettentő drágán. Biztos hogy soha többé nem teszem be oda a lábam - de szerintem a kollégáim sem. :) Legközelebb a Pampasba megyünk - ott legalább nem rontják el a steaket.
A gyűlölködő post után bejelenteném, hogy fogok most már főzni is :)) jövő hétvégén publikálok Nektek Lefse, Teriyaki csirke és én-féle Tiramisu receptet! :)

9 megjegyzés:

dzsilla írta...

majd a pampasról is írjál ilyet :)
meg a mekiről :))))

napmátka írta...

Hát elég megdöbbentő a beszámolód és a végösszeg is (bár én nemigen ismerem az ilyen kategóriájú helyeket, lehet, hogy be sem mernék menni). Csak azon gondolkodtam közben, hogy ehhez képest akár vidéki "középszerben" is milyen jókat lehet enni. És nem hiszem, hogy én lennék igénytelen.

Meister írta...

"előre is bocs, nincs a billentyűzetemen hosszú i"
Jobboldali ALT+J -vel lehet előcsalogatni a hosszú í-t.

scamorza írta...

Ildi: pontosan... vidéken tudok néhány sokkal jobb kajáldát!

Dzs: naná! :)))))

scamorza írta...

meister: köszi a hasznos hozzászólást :)))) remélem talán így is átjön az üzenet :))))

Bogarmester írta...

Erről a hajóról én is csak rosszat hallottam, a hazai vendéglátás állatorvosi lova: pocsék minőség a Ny-Eu-i éttermeknél magasabb áron.
Amúgy ha így elcseszték a bélszínt, szerintem nem elég csak jelezni nekik, hogy nem jó, hanem a pincér kezébe kell nyomni a tányért, vigye a francba, és hozzon egy normálisat! A kidobott hús árát meg vonják le a szakács fizujából, legközelebb hátha odafigyel.

scamorza írta...

bogarmester: na igen... valahogy nehezemre esett volna ennél jobban verni a nyálam egy céges kajáláson. :) Ha a saját pénzemről van szó, valószínűleg nagyobb balhét csaptam volna...

PartizánOrsi írta...

Csak most láttam meg ezt a posztodat, de én se tudok jót mondani a Spoon-ról, pedig mi csak ittunk ott valamit, nem is ettünk. Szénsavmentes Kir Royal-t ittam, jó eséllyel elözö napi maradék pezsgöböl készült. A három italt nem voltak képesek egyszerre hozni, biztos a nagy forgalom miatt volt a késlekedés, hiszen a miénken kívül két másik asztal is foglalt volt... A ruhatárban kistányér a borravalónak, ami kissé visszatetszö az áraikat elnézve, figyelmen kívül is hagytuk. Mindez 2007. március, lehet, azóta jobb lett a helyzet.

Névtelen írta...

Az expatoknak úgy látszik nagyon bejön a hely, mivel engem ugynez a cég már 3.5 évvel ezelőtt is elvitt oda. Azóta sem voltam ott... :)

Burgi