Nyaralás 2009 - Kács

Visszatértünk a civilizációba. :) Az elmúlt 10 napot egy Kács nevű gyönyörű festői kis bükkaljai faluban töltöttük a nyaralónkban, és csodásan kipihentük magunkat. Gasztronómiai szempontból ugyan nem volt egy nagy durranás (nem igazán főztem, vagy ha igen, akkor is csak egyszerűbb kajákat), ennek ellenére szeretnék postolni egy kis nyaralásosat ha nem bánjátok. :)
Amint megérkeztünk, első utunk a Kanyar Csárdába vezetett (igen, ez itt a reklám helye, ha netán Kácson jártok, ide feltétlenül nézzetek be! ;)), ahol megittuk a welcome drinket, és ettünk irgalmatlan nagy dupla sajtos hamburgert. Igen, erre a 10 napra szüneteltettem a fogyókúrát, aminek az eredménye sajnos plusz 2 kg lett, de ezúttal nem érdekelt, holnaptól úgyis újra visszatérek a „normál”, alapvetően light étrendemhez.

Grilleztünk is, ami szintén nagyon jó hangulatban telt. Természetesen nem bajlódtam a pác elkészítésével, zacskós-nátriumglutamátos fincsi mexikói pácport vettem a csirkecombokhoz (ami egyébként meglepően finom volt...), illetve vásároltunk gyárilag bepácolt sertéstarját, ez szintén nagyon kellemes csalódást okozott. Vitaminsali volt hozzá és majonézes krumplisaláta. A képen érdemes megfigyelni a kis ördöglepkét aki belepofátlankodott a fotómba, szerintem nem gondolta volna hogy pont ez a képet fogom feltölteni. :) Cuki.

A közeli Eger városában is eltöltöttünk egy napot, ami nagyon nagy élmény volt, csomót hülyültünk, és remekül éreztük magunkat annak ellenére, hogy hétfő lévén zárva volt minden múzeum, csak sétálójegyet vettünk a várba.

Hmmmm és most egy étteremkritika következik, az ebédet ugyanis a Minorita étteremben költöttük el a Dobó tér közvetlen közelében. Az ár-érték arány tulajdonképpen rendben volt, de hogy őszinte legyek picikét minőségibb kaját vártam... (a Medve szerint csendben kéne/kellett volna maradnom, mert minden teljesen rendben volt :)) persze nem fogadtam meg a tanácsát hehe...) Szóval az étlapon igen szimpatikusnak tűnt a „Vadászmester kedvence” fantázianevű étel, amely az étlap szerint vörösboros-áfonyás-gyümölcsös vaddisznós szarvasragu. A Medve „Vadorzók eledelé”-t evett, ami ugyanaz volt mint az enyém, ipari mennyiségű préselt fokhagymával és olajban úszó tócsnival kiegészítve. Egy lilahagymával alaposan feldíszített tálat kaptam, amelyben ott figyelt a ragu (sajnos nem sikerült megállapítanom hogy tényleg szarvast és vaddisznót ettem-e, nagyon sajnálom de nem igazán bízom az olyan kajában, amit nem én magam készítek – ennek megfelelően sokkal kritikusabb is vagyok), ízletes, harmonikus, de... Igen, itt jön a de, ugyanis egy szem áfonya sem volt benne, volt viszont konzerv őszibarack és KONZERV ANANÁSZ!!! Könyörgöm, egy vadraguba hogyan kerül K O N Z E R V A N A N Á S Z???? Pont Édesanyámnak ecseteltem a szörnyű skandalumot telefonice, amikor odaállt mellém a pincér, és hallván a kritikámat némi éllel megjegyezte, hogy a desszert, amit kértem („Gyümölcskoktél tejszínhabbal”) szintén konzerv gyümölcsöt tartalmaz... :)))) Nagyon vicces volt, valószínű elmondtam volna neki a véleményemet árnyaltabban is, ha éppen nem telefonálok. Kép alant.

Nem is ettünk többet étteremben, hanem (Édesapám szavaival élve) „kóficokat” kajáltunk javarészt, mint például lángost, hamburgert, pizzát, szendvicseket... Egy alkalommal odahaza is főztem egy fullos bolognai spagettit (amely láttán szegény bolognaiak meg úgy en bloc az olaszok jól kiröhögnének :)), amelyet szabadtéren, a tornácon üldögélve fogyasztottunk el. Még zuhogó esőben is kiültünk az eresz alá kajálni, annyira jólesett odakint minden falat!

Természetesen irgalmatlan piálásokat rendeztünk, leginkább mert nagyon olcsó volt a sör, meg a bor, meg a pálinka (az „A” betűs italok ugye ;)).

Szombaton meg lejött 2 tesóm (a 4-ből) a családjukkal, elmentünk Miskolc-Tapolcára a Barlangfürdőbe, utána Lillafüredre csónakázni, majd haza bográcsozni. Paprikás krumplit, amiben picit túltengett a virsli, de ezt leszámítva nagyon-nagyon-nagyon finom volt!!! ;)

Jah és megfőztem életem első lekvárját, ugyanis éppen érett a barack, és lehullott az összes kb. másfél kilónyi a fa alá... Nem akartam otthagyni hogy megdögöljön, inkább megfőztem lekvárnak (3 üvegnyi jött ki belőle!), természetesen diabetikus befőzőcukrot használtam, hogy a későbbiekben is tudjak azért enni belőle. ;) Most nem azért mondom, de tök jó lett...

Sajnos nagyon hamar elszaladt ez a 10 nap, nem igazán lelkesít a gondolat hogy holnaptól ismét dolgozás van, következik a szokásos mókuskerék... meg a light étrend ugye. :) Ma még gyorsan vásároltam kész (kófic) kínai szószt a boltban és megcsináltam némi pulykamell hozzáadásával. :))

Mindenesetre igazi feltöltődés volt! Jövőre ugyanitt!! ;)

Császármorzsa avagy smarni

Kiderült, hogy a Medve még nem evett császármorzsát (vagy lehet, hogy evett, csak nem emlékszik rá...), úgyhogy ezt csináltam Neki holnap ebédre - persze most azonnal le kellett meózni. :))) Nem Anyukám hagyományos búzadarás receptjét használtam, hanem egy légbőlkapott rétesliszteseset. :)

Hozzávalók: 30 dkg rétesliszt, 5 dkg + 4 dkg porcukor, 1 citrom reszelt héja, 5 dl tej, 3 tojás, csipet só, 10 dkg vaj, 2 ek olaj, (fakultatíve rumba áztatott mazsola - mivel ezt a Medve utálja, én pedig továbbra is fogyózom még picit, így ezt kihagytam. :)) eddig 19 kg-t fogytam btw... ;))

Elkészítés: a tojásokat szétválasztottam, a lisztet összekevertem 5 dkg cukorral, csipet sóval, 3 tojás sárgájával, citromhéjjal, végül a tejjel sima tésztává dolgoztam össze. Végezetül hozzáadtam a kemény habbá vert tojásfehérjéket is. A vajat és az olajat felforrósítottam egy jókora teflonos lábasban, beleborítottam a tésztát, és hagytam picit pirulni az alját. 2 spatula segítségével nagyjából megforgattam, apró darabokra tépkedtem, és szép pirosra pirítottam sűrű kevergetés mellett. A folyamat eredményeképpen a tészta gyönyörű aranybarna morzsalékká vált. Aki mazsolával szereti, a sütés utolsó perceiben szórja bele. Baracklekvárral az igazi.

Ahogy az alábbi kép bizonyítja, Medvetápnak is bevált! ;)))

Coca de tomate - spanyol paradicsomos lepény

Megint blogolok, juhúúú!! :) De jó érzés! Ezúttal egy újabb kedvencemet készítettem el a Medvének eredeti, magamnak lightos recept szerint. Az alaprecept - amelyen még a Tesóm eszközölt kisebb-nagyobb változtatásokat - a Mester Kukta egy nagyon régi számából való, sajnos nem tudom melyikből, mert csak egy fénymásolatom van a receptről.

Hozzávalók a tésztához: 70 dkg sima liszt, 1/2 teáskanál só, 4 tojás, 4-5 evőkanál olívaolaj, kb. fél üveg világos sör. (A light verzióhoz a fenti adag felét használtam - a sima liszt helyett teljes kiőrlésű bio tönkölybúzaliszttel!)

Hozzávalók a töltelékhez: 1 kg paradicsom, 30 dkg hagyma, 4 gerezd fokhagyma, egy csokor petrezselyem, 2 zöldpaprika, egy közepes doboz tonhalkonzerv, só, bors, 3 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál kristálycukor. (Light verzió: fél adagot készítettem, a cukrot kihagytam, és édesítőszerrel ízesítettem a tölteléket.)

A szitált lisztből a tojásokkal, sóval, olajjal, sörrel puha tésztát gyúrtam. 2 gombócot formáztam belőle, és fél órát hagytam pihenni. Ugyanezt tettem a teljes kiőrlésű verzióval is. A paprikát megmostam, vékony csíkokra vágtam. A fokhagymát megtisztítottam, apró darabokra vágtam. A hagymát megpucoltam, felkockáztam, és némi olívaolajon felraktam a tűzre dinsztelődni. A paradicsomot leforráztam, majd megnyúztam, a tonhalakat lecsepegtettem.

A sima verziónál a hagymát cukorral kell karamellizálni, a light verziónál ez a lépés kimarad, itt édesítővel lehet elérni a kívánt ízhatást. Ha aranysárgára pirult a hagyma, hozzáadtam a paprikát, paradicsomot, sót, borsot. Így főztem kb. negyed óráig, majd belekevertem a petrezselymet és tonhalat is. Hagyam kihűlni a tölteléket. Egy belisztezett deszkán tepsi méretűre nyújtottam a sima tésztát, kibéleltem vele a tepsi alját, rásimítottam a tölteléket, majd a másik kinyújtott tésztagombóccal beterítettem. Felvert tojással bekentem a tetejét, és kb. 210°C-ra előmelegített sütőben fél óráig sütöttem. A light verziót 26 cm-es kapcsos tortaformában sütöttem, pont ennyire elég a fél adag. Vigyázat! Hagyni kell kihűlni szeletelés előtt, különben atomjaira esik szét!

Könnyű vörösborral, vagy roséval nagyon finom!

Nem tűntem el...

...csak mostanában nem főztem olyasmit, ami alkalmas lenne a blogra. A Medve majdnem minden hétvégén dolgozik, és egyébként is nagyon sűrű az életünk mostanában, majd mesélek! ;) De amúgy meg jön a nyár, aminek nagyon örülünk, 3 hét múlva team building (illetve team destroying - ha az alkohol mennyiségét nézzük :))) event a csapattal vidéken, aztán júliusban Dream Theater koncert ugye amit nagyon-nagyon várunk, másnaptól nyaralás... Sűrű lesz a nyár. De majd igyekszem karbantartani a blogot is, meg nagyon kéne egy normális fényképezőgép.

Na szóval nem tudom mikor írok legközelebb, de mindenkinek jó blogolást és nagyon szép nyarat kívánok!!! :***

Húsvét

Mióta saját háztartásom van, ez a második húsvétom. Mindazonáltal ez volt az első ami tényleg húsvét-hangulatban telt, tormával, sonkával, főtt tojással, ahogy kell. :)

Külön húsvéti menü nem volt, mert szombaton ünnepeltük a Medve születésnapját, amely alkalomból rengeteg kaját csináltam (rántott húst, sajtos húst - recept később, fűszeres krumplit, tatárbifszteket, túrós pogácsát - ezek elfogytak mielőtt lefotózhattam volna őket), és még mindig esszük a maradékot. :)))

Csináltam viszont nyuszipuffancsot, az ötlet (illetve a design) eredetileg a Tina Konyha 2002/1 húsvéti számából való, de nem az ott leírt receptet használtam, hanem azt amit a kakaós csigánál kisérleteztem ki. Az egyetlen baj az lett, hogy csak 1 db tepsim van, ami nem túl nagy, emiatt a nyulaim tök összekeltek, és eldeformálódott a fülük... :( A Medve azt mondta ne aggódjak, ő így is meg tudja enni. :)

Amúgy én meg mínusz 14 kiló körül járok... ;) Ennek persze az az ára, hogy én javarészt csak néztem a húsvéti finomságokat, miközben natúr húst majszoltam friss salátával...

Íme a nyulak:

További nagyon szép húsvétot kívánok Mindenkinek!!!

Medve-születésnap csokoládés parfétortával

Nem fűznék hozzá különösebb kommentárt, mert a fagyit sajnos készen vettem... Egyelőre nem rendelkezem fagyigéppel (de ami késik, az nem múlik! ;)).

Kakaós piskótát sütöttem, megtöltöttem csokifagyival, csokoládés tejszínhabbal vontam be és díszítettem.

Kakaós csiga (Ferdinánd tészta upgrade)

Úgy látom, kakaóscsiga-mánia söpör végig a gasztroblogokon :) én a Medvének szerettem volna kedveskedni, mert egész hétvégén éjszakába nyúlóan dolgozik (hát igen, ilyen a showbiznisz...), és úgy gondoltam hogy ha több kiló kakaós csigával szerelem fel, akkor könnyebben fogja viselni a megpróbáltatásokat. Nem emlékszem már hogy ki mondta, vagy hol olvastam, de tökéletesen egyetértek azzal, hogy a legjobb dolog ami a liszttel történhet az az, hogy kelt tészta lesz belőle! :))

Ezúttal nem a korábban postolt receptet alkalmaztam, hanem egy újat (csak úgy sacc/kábé), ami kenyérsütő gépben is elkészíthető (így sokkal egyszerűbb, és garantáltan nem fázik meg a tészta).

Elkészítés: a kenyérsütő tepsijébe adagoltam a következőket (sorrendben): 3 dl langyos tej, 10 dkg puha vaj darabokra vágva, 2 tojássárgája, 10 dkg porcukorral, 1 csipet sóval, 1 zacskó szárított élesztővel és 1 citrom reszelt héjával elkevert 50 dkg szitált B55-ös finomliszt. Bekapcsoltam a gépet, és hagytam hogy szépen megdagassza és megkelessze a tésztát.

Kinyúztam a gépből a kész tésztát, lisztezett deszkán kb. fél cm-esre nyújtottam, és megkentem 15 dkg puha vaj, 2 ek porcukor és 1 púpozott evőkanál kakaópor keverékével. Felcsavartam, szeletekre vágtam, amelyeket kivajazott tepsiben még fél órát kelesztettem. 200°C-ra előmelegített sütőben összesen 25 percig sütöttem. Félkész állapotban (kb. a sütés félidejénél) még meglocsolgattam a csigákat vaníliáscukros tejjel, aztán sütöttem készre.

Ma reggel a fogyókúrám ellenére megettem egy darabot... De nem bántam meg, mert nagyon finom volt még így másnaposan is, a tészta csodásan puha maradt. A Medve persze együltőhelyében lenyomott fél tepsivel... :))))